Nőuralom

Olyan megrázó dolgokról most sajnos nem tudok beszámolni, mint a legutóbbi bejegyzésemben, de azért hörcsögeink változatlanul sokat szórakoztatják az egész családot. Fasírtnak most már egyértelműen domborodik a pocakja, de hát na, mondjuk ki, én most már annyira profi vagyok, hogy simán kiszúrom a terhes állatokat száz közül is. 😀 Úgy két nap múlva saccolom az újabb alom érkezését, amit izgatottan várunk. Meg még izgatottabban azt a háromhetes kort, amikor rajtuk is túladhatunk…

Fasírt – ahogy az már csak az ilyen állapotos hörcsögöknél szokás, ugye 😉 – még a megszokottnál is aktívabb. Újra elkezdte tekerni a mókuskereket, pedig annak a közelébe se ment már vagy 3-4 hete. Annyira édes ilyenkor, lehunyt szemekkel teljesen átadja magát a száguldás élményének… persze az is lehet, hogy csak fél, hogy a faforgács a szemébe megy. Megint rengeteget közlekedik a plafonon csimpaszkodva, de most már újabb mutatványokat is megpróbál begyakorlni, pl. felkapaszkodik az itatóra, és onnan egy halálugrással átvetődik valamelyik rácsra a tetőn, aztán innen egy dupla orsóval levetődik… ez sajnos nem mindig sikerül, tegnap hatalmas nyekkenéssel a hátán kötött ki. De persze ez meg se kottyan egy ilyen kis kamikazénak. Felpattant és száguldott tovább. Szerintem Kakaót állandó migrén gyötörheti, amikor forgószél asszonykája beindul. Ő csak gubbaszt szerényen a házikójában, és gondolatban tutira elküldi a jó édes anyjába a nőjét, de akkora papucs, hogy hangot sosem ad a nemtetszésének. Ellenben változatlanul azonnal megadja magát, amikor Fasírt nekitámad, és mostanában ez is megint egyre gyakrabban előfordul. Tegnap este úgy húszpercenként járt egy kiadós verés, biztos sodrófát is használt volna, ha lett volna neki… elképesztően agresszív egy csaj. Közös tálkába kapják a kaját, persze bőségesen, mindkettő dudára eheti magát, de Fasírt azonnal támad, ha Kakaó véletlenül előbb ér oda. A jutalom-salátafalatkákat is gondosan porciózzuk, azokkal az szokott történni, hogy Fasírt ráveti magát a lehető legnagyobb levélre és már vonszolja is le az odújába. Aztán rongyol vissza a következő levélért és azt is lehurcolja. És ezt egészen addig, ameddig van. Közben Kakaó lapul a házikójában és úgy tesz, mintha nem is érdekelné a saláta, sőt, mintha észre se venné. Akkor be szoktuk dugdosni neki a házikóba (vagy konkrétan a szájába) a levelet, és akkor nagyon boldog, de jaj neki, ha kimerészkedik vele, mert akkor Fasírt máris kitépi a szájából és viszi a zsákmányt a többihez. A házikóban azért nagyjából nyugta van, és amúgy is egyre kevésbé férnek el benne ketten, de azért Fasírt még oda is utána megy néha és csak úgy poénból mondjuk beleharap a fenekébe. Ritka az ilyen pillanat, mint a fotón, amikor “feketén a hófehér, éppen attól, hogy más, jól összefér”, ezért kellett gyorsan megörökíteni.

A nőuralom napjai azonban meg vannak számlálva, mert Kakaó hamarosan költözik. Mivel több kishörcsögre már tényleg nem vágyunk, de megválni sem tudunk a jelenlegi két kedvencünktől, kénytelenek leszünk beruházi egy újabb ketrecre. Én már napok óta bújom a netet, kiműveltem magam hörcsögketrecből és tartozékaiból, ha álmomból felébresztenek, akkor is vágom, hogy melyik típus hány centis és milyen színválasztékban kapható. Nyilván amit gondos mérlegelés és ár-érték arány összehasonlítgatásokat követően kiválasztottam, azt a Nagylányom egyetlen mondattal áthúzta, mondván, hogy “Anya, ennél olcsóbban is vannak már emeletes ketrecek, inkább olyan legyen.” És ennyi. Pont.