Kezdem magam egy brazil hörcsögszappanopera közepén érezni, ahol Aureliáról kiderül, hogy ő tulajdonképpen Aurelio, csak lányruhában jár, hogy mindenkit megtévesszen, aztán elhagyja a kedvesét, Luciát, aki legjobb barátnőjénél, Fernandánál vigasztalódik, aki viszont rájön, hogy érez valamit Lucia iránt és nemátalakító műtétet végeztet, hogy ezután törvényesen férj-feleségként élhessen szerelmével…
Megalapozódni látszik ugyanis a gyanúm, amit egy hete már egyre kevésbé tudok elhessegetni magamtól: KAKAÓ IS FIÚ!
Szóval a blogom eddigi legnagyobb tanulsága: soha ne higgyetek a nagyon kedves, ámde nagyon fiatal eladólányoknak, amikor mosolyogva bizonygatják, hogy másodikra már tuti lány hörcsögöt adtak el nektek.
Azt ugyan nem tudom, hogy volt-e már szerelmi beteljesülés Kakaó és Fasírt párkapcsolatában, de tegnap folyamatosan szagolgatták, kerülgették egymást, és határozottan látszott, hogy ez bizony már kezd komolyra fordulni. Én meg, az eredetileg 100%-ig háziállatellenes anyuka, lassan előlépek hivatásos hörcsögtenyésztővé. Éppen azon örvendezek, hogy a picik lassan elérik a 3 hetes kort, és végre tovább lehet őket adni (mert 3 hetes korukig szoptatja őket az anyjuk), erre kezdhetek készülni az újabb gyermekáldásra.
A gond az, hogy én azért maradnék főállásban inkább továbbra is szerkesztő, mint hörcsögtenyésztő, és akkor viszont megoldást kell találni a problémára. Ami azért okoz több fejtörést, mert Nagylányom időközben (miután Pillecukor “elvesztésén” is elég nehezen lépett túl) nagyon megszerette Kakaót, és semmi esetre sem hajlandó megválni tőle. Ahogy a Kicsi sem Fasírttól. Pedig olyan szívesen nyakon önteném az eladólányt egy vödörnyi kis- és nagyhörcsöggel, hogy csináljon velük, amit akar…
A jelenlegi alomtól való megválásra már megszületett a haditerv: szombaton börze lesz a suliban, ahol eladhatjuk a megunt, kinőtt használt holmijainkat. Bár oda elsősorban ruhákat és játékokat várnak, mi galád módon becsempésszük a hörcsögbébiket is, remélve, hogy lesz ott sok-sok apró, bánatos kutyaszemekkel anyucijára néző gyermek, aki kisírja, hogy hadd vigyen már haza egy ilyen cuki pici kis állatkát, és anyuci majd ugyanúgy nem tud ellenállni nekik, mint amikor másodszor is repetát kérnek a lekváros fánkból.
Hm, most ahogy továbbgondolom, tulajdonképpen nem is rossz a második adag utánpótlás időzítése, mert éppen karácsony környékére lennének újra továbbadható cukiságaink… Lehet, hogy nyitnom kéne egy előjegyzési listát karácsonyi ajándék aranyhörcsög igénylésekről… Lehet, hogy mégiscsak jövedelmező lenne a hörcsögtenyésztő vállalkozás?… 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: